Trashglam. Ez már magában is egy oximoron, hisz’ a glamournak eleve az lenne a lényege, hogy a lehető legszebb legyen, a lehető legszebben mutassa meg a szereplőt és a környezetét. A trash pedig? Minden szépnek a lezúzása, kikukázása. Nem is jellemző rám, hogy destruktív dolgokat fényképezzek, mert bár mindig érdekelt a riportfotózás sötétebbik oldala, sohasem csináltam. Inkább a szép dolgok vonzanak, vagy a középszerűség stilizálása, felöltöztetése fényekkel, környezettel, látásmóddal. A trashglam épp’ az ellenkezője annak, amit a fényképezésben képviselek. Akkor mégis miért?...
Vandával (a továbbiakban Csofi), a férjével és Andival egy nagyon jó hangulatú vacsora alkalmával találtuk ki, hogy direkt szar divatanyagot fotózunk Csofival. A csajjal, aki imádja a plüsst, a pinket, a blingblinget és mindent ami sok, és közben Ő tud saját magán röhögni a legjobban. Múlt karácsonyra ezt a csodás pink köntöst és plüsspapucsot kapta tőlünk ajándékba. Már akkor elképzeltünk egy fülledt fotót ebben a szettben, kiegészítve némi szipkával és elgyötört arccal. Persze ahogy lenni szokott, ez is – mint annyi minden – feledésbe merült. Aztán amikor újra előjött az ötlet, meg is beszéltük a szettet, hogy milyen ruha legyen, mik legyenek a kiegészítők, milyen legyen a smink és a haj, és persze, hogy mikor fotózzuk. Vasárnap délutánra beszéltük meg a fotózást, de mintha igazából ezt senki sem vette volna túl komolyan. Mi Andival éppen a szomszédokkal söröztünk a kertben, amikor csörgött a telefon: -- Csofi vagyok! Lesz fotózás? - Még szép, hogy lesz!... Miközben készült az elkenődött smink, addig én elővettem és felállítottam a lámpákat. Esti képeket nem szeretek fekete éggel csinálni, mert a sötétkék háttér sokkal szebb, de ez esetben megengedőnek kellett lennem. Elkezdtük a fotózást, felhasználtuk a kutyák koszos medencéjét, a sárga slagot, kompozíciós elemként használtam a kert fáit is és szerepet kért a fotókon magának Csofi kutyája, Kira is. A világításnál (2x320Ws) törekedtem a kontrasztos, erős és direkt fényekre, Csofi pedig a pózoknál próbált minél túlzóbb lenni.
Most történt meg velem először, hogy fényképezés közben könnyesre röhögtem magam, egyszerűen imádtam csinálni. Végül a sorozatból egy fiktív magazin editorial készült, de ha ki kell emelni egyetlen fotót, akkor ez az. Hálás vagyok ezért a „munkáért”, nagyon jó szórakozás volt.